Reggel szokás szerint keltem, felöltöztem, és irány a stand. Az öreg már felkelt, és most egész kedves volt. Nem szidott le, hogy két percet késtem, és semmi egyéb, ami általában lenni szokott.

- Jó napot Violett!!- köszönt nyájasan.

- Öhm… Jó reggelt!!- és már álltam is be a pult mögé, mert jött egy vevő.

- Hagyja csak!!- vette ki a kezemből a poharakat, és csinálta ő a koktél. Először csak meglepetten néztem rá, majd úgy gondoltam, hogy akkor elmosogatok, amíg ő kiszolgál, mert tegnap este teljesen elfelejtettem. Igen, eszembe jutott az este… de jobban aggasztott az öreg viselkedése, és úgy gondoltam, ezen még ráérek gondolkodni. Amint elmentek a vendégek, odaléptem az öreghez.

- Jo úr!!- nagyon ritkán hívom így, és ezt ő is tudja.

- Mondjad kedvesem??- mondta megint azzal a nyájjal a hangjában.

- Mi történt magával?? Nem beteg véletlenül??- próbáltam meg szemtelenkedni vele, és ilyenkor rendszerint leharapja a fejem, és tudom, hogy nincs semmi baja.

- Kedvesem, attól még, hogy kedves vagyok, nem vagyok beteg!!- beszélt ugyanúgy. Úgy gondoltam, ha tényleg ilyen kedves akar lenni, akkor kiveszek egy hét szabadságot, és fizetésemelést kérek. Akkor legalább tudok mit magamra költeni, és nem is fenyeget a veszély, hogy Tomékkal találkozom.

- Öhm… Én azon gondolkodtam, hogy már egészen Június eleje óta itt vagyok, éjjel nappal, hétvégén és mindig, és… kivennék egy hét szabadságot!!- vágtam rá gyorsan. Az öregnek először fontorra állt a szája, de végül elmosolyodott, azzal a kényszeredett kedvességgel, és azt monda:

- Rendben!! Egy hét!!- és hogy ne lássam az arcát elfordult. Nagyon gyanús volt nekem, ez az egész, és gondoltam, van még egy dobásom, és ha még ezt is megengedi, akkor tényleg valami van a háttérben, de hát… próba cseresznye.J

- Fizetésemelést is szeretnék!!- vágtam bele, most rögtön így az elejébe. Az öreg rám nézett, nagyon nem fülött a foga hozzá, hogy kimondja ezeket, a szavakat, de valami mondatta vele, mint valami betanult szöveget:

- Re… rendben!! Öhm… fizetésemelést, is… kapsz!!- ha nem a főnököm lett volna, és nem egy zsémbes öregember, aki most valami úton, módon még sem olyan zsémbes, még a nyakába is ugrottam volna.

- Köszönöm szépen!!- mondtam meglepetten, de még is hálásan.- Akkor… ha nem haragszik én mennék!! Egy kis előleget kaphatnék??- belenyúlt a kasszába, és a kezembe nyomott egy kis pénzt. Elég durván, de még is megtette. Rámosolyogtam, és már ott sem voltam. Nem akartam, hogy meggondolja magát. De igazán kíváncsi voltam rá, mi baja lehet… hazamentem, és átöltöztem. Felvettem a fürdőruhám, meg egy lenge kis ruhát, és lementem vissza a partra. Úgy gondoltam, napozok egy kicsit. Elég fakó a színem. Le is mentem, ki is feküdtem a napra, és csak élveztem, ahogy felmelegszik a testem, és beletúrtam a meleg homokba… nagyon kellemes volt. Ahogy ott feküdtem, valaki eltakarta hirtelen a napot. Kinyitottam a szemem, és egy nagy napszemüveggel találtam szembe magam. Egyből rájöttem, hogy Tom az.

- Eltakarod a napot!!- förmedtem rá.

- Oh, bocsánat!!- és leült mellém.- Hogy-hogy itt??- kérdezte.

- Ezt én is kérdezhetném, de…- mielőtt válaszolt volna, közbe szóltam.-… nem érdekel!!

- Értem!! Engem viszont érdekel, te hogy kerülsz ide?! Nem dolgoznod kéne??

- De, de asszem beteg az öregúr, mert ma túl kedves, így szabit kaptam!!- mondtam, és a hátamra fordultam.

- Akkor csak jó ötlete volt Andynek!!- mondta szinte magának, de nem tudta hogy én is hallottam.

- Már megint miben??- ültem fel, bár… lehet nem kellett volna, vagy még is??