Másnap ugyanúgy telt, mint az eddigi napok, kivéve egy valamit. Folyton a könyvet néztem, és néha el is indultam kinyitni, de aztán mindig meggondoltam magam. Aztán egyszer csak, éppen ebédszünetből jöttem vissza, amikor már nem bírtam tovább, és kinyitottam. Ott volt az írás, nem tűnt el, nem bővült ki, nem csinált semmit. Nagy kísértést éreztem, és már nyúltam a telefonom után. Bár még mindig nem tudtam mi az a Maldív szépsége, minden gondolatom Tom körül forgott. Az a srác… Elővettem a telefonom, és csak néztem rá. Nem tudtam, mit tegyek. Letettem a telefont a könyvre, és elmentem, mert éppen jött valaki. Kiszolgáltam, majd el is feledkeztem az egészről. Bámultam a partot, a tengert, ahogy lágyan morajlik. A gyerekeket, akik egymást fröcskölik, vagy éppen homokvárat építenek. A fiatalokat, akik röplabdáznak. Minden olyan nyugodt volt. Rengetegen napoztak, és legszívesebben én is ezt tettem volna. De aztán megszomjaztam, és a hűtőhöz indultam inni valamit. Kinyitottam az ajtót, és meglöktem a mellette lévő asztalt. Ott volt a telefonom, és szépen le is esett. Nagy puffanás volt, ki is szólt az öreg:

- Mit csinálsz?? Ha összetörtél valamit levonom a béredből!!

- Nem törtem el semmit!! Tessék megnyugodni!!

- Remélem is!!- majd nem is kiáltott többet. Felvettem a telefont, majd összeraktam. Megint a könyvre tévedt a tekintetem. Kísértést éreztem, hogy felhívjam, és egészen addig eljutottam, hogy elkezdtem nyomkodni a gombokat, de azok nem csináltak semmit. Hát csodás, a telefonomnak lőttek… Próbáltam életet lehelni belé. Feltettem töltőre, hátha attól jobban lesz. Aztán elkezdtem szidni Tomot, hogy ez az egész az ő hibája, meg hogy minek kér olyat, amiről tudja, hogy nem tudom megcsinálni… Visszaálltam a helyemre, és vártam. Hogy mire?? Még magam sem tudom. Aztán megszólalt egy pittyegő hang. A telefonom bekapcsolt. Gyorsan beírtam a pint, és vártam. Bekapcsolt. Nagyon örültem neki, és rögtön megnéztem, minden meg van e. Semmi baja nem volt, így nem értettem mi történhetett vele. Aztán megláttam a számot a lapon, és gondoltam egyet. Ha már ennyi bajt csinált, felhívom és leszedem a fejét!! Igen, ez az!! Bepötyögtem a számot, és vártam. Egy búgó hang… majd még egy… aztán még egy… már épp ott tartottam, hogy kinyomom, amikor beleszólt valaki.

- Halo??- felismertem a hangot, de nem szóltam semmit. Aztán kinyitottam a szám, de hang nem jött ki rajta.- Halo?? Szóljon már bele az isten szerelmére!! Halo?? Hát ez kész!!- és már épp kinyomni készült, amikor még is megszólaltam:

- Én vagyok!!

- Kicsoda??

- Violett Rose!! A koktél pultos!!

- Á!! Örülök hogy felhívott!! Kitalálta már mi az a Maldív-szépsége??

- Nem!! és épp ezért hívom!! Minek kellett ilyet kérnie?? Nem örült volna egy Windblau koktélnak??

- Nem!! Nekem egy Maldív-szépsége kell!! Nem tegeződhetnénk??

- De, felőlem!!

- Mert gondolom, maga sem felnőtt még, és ez így elég gáz!!

- 18 éves leszek augusztusban!!- keltem ki magamból.

- Én meg 19 szeptemberben és??

- Mindegy, hagyjuk!! Lassan dolgoznom kéne, és ha rájött, mit is akarsz, majd hívj!!

- De hisz én tudom, mit akarok!!

- És ezt meg is osztja velem??

- Igen, hát persze!! Egy Maldív-szépségét akarok!!

- Ezzel nem jutunk sem előrébb sem sehová!!

- Akkor este legyél a parton olyan 9 óra körül!! Akkor majd elmondom mit is szeretnék!!- majd se köszönés semmi, csak letette. Kíváncsian vártam az estét.