Egészen végig táncoltunk, és nem kicsit elfáradtunk. Amikor a zenekar elköszönt, akkor vettük csak észre, hogy kissé belefeledkeztünk a zenébe. Andy az egyik padon ült, kissé bepiáltan. Odasétáltunk hozzá, majd leültünk mi is.

- Ez… Nagyon jó volt!!- lihegtem Tomnak, majd az ölébe dőltem.

- Szerintem is!!- majd megcsókolt.

- Hey!! Menjetek szobára, de ne akarjátok, hogy behányjak!!- állított le minket Andy.

- Mi van haver, kicsit felöntöttél a garatra nem de?? És egy pipit sem sikerült felszedned??

- Nem!! Kifogtad a legszebbet!! A többi meg…- sajnáltatta magát.

- Aki korán kel, aranyat, ez esetben szépséget talál!!- mosolygott Tom.

- Persze, és még kap mellé egy üvegsört i…

- Psszt!!- szólt rá Tom.

- Mi van?? Mit kapsz mellé??

- Hát tu…

- Állj már le!!- fojtotta belé megint Tom.

- Ne!! Mondjad csak!! Benne vagyok, tudnom kell róla!!- szálltam ki Tom öléből, és eléjük álltam. Egyik sem, szólt egy árva szót sem. Andy mondta volna, de Tom miatt nem akarta, Tom meg nem is akarta.- Jó, ha nem mondjátok el, akkor, viszlát!!- és sarkon fordultam, majd elindultam.

- Várj!!- futott utánam Tom. Megálltam vele szemben, majd a lehető leglenézőbben pillantottam rá.

- Mond!!

- Hát… szóval…

- Hallgatlak!!

- Na az úgy volt, hogy amikor először megérkeztünk ide, akkor rögtön mindketten megláttunk téged!! A szemed úgy csillogott, és olyan vad volt a tekinteted, és…

- Sok a rizsa!!

- Oké, oké!! Csak próbálkoztam!!- tette fel megadóan a kezét, eközben Andy hátulról figyelt minket.- Szóval megláttunk, és azt mondta nekem Andy: Haver!! Esküszöm ilyet én, még nem láttam!! De szívesen odamennék és… De erre én rászóltam: Haver!! Ahogy te kinézel, hozzá sem érhetnél!! Erre azt mondja: Fogadjunk, hogy egy nap alatt elcsábítom!! És kezet nyújtott. Rendben!! A vesztes fizet egy sört!! Kezet ráztunk, és másnap hamarabb kijöttem a partra, mint ő!!- a könny már gyűlt a szememben. Sírni nem akartam, hiszen az milyen gyerekes már. Csak álltam ott, és néztem rá.

- Gyűlöllek!! Akkor csak egy hülye fogadás miatt jöttél oda?? Csak a fogadás volt a cél?? Arra nem gondoltál, hogy ez nekem milyen szarul fog esni??- és kitört belőlem a sírás.

- Először igen, de aztán rájöttem, hogy…- és meg akart ölelni, de ellöktem, addigra Andy is odasietett hozzánk.
- Mi a baj??- kérdezte rögtön.

- Semmi!! Hagyjatok békén!! Elegem van belőletek!! Azt gondoltam, ti nem vagytok olyanok, mint a többi pasi!! Azt hittem, hogy…- és itt Tomra néztem.- egy romantikus alkat vagy, aki nem csak arra hajt!! Te meg…- és Andyre néztem.- Hogy lehetsz olyan érzéketlen, hogy egy érző lényt, jelen esetben engem, fogadási tétként teszel, mint egy tárgyat?? Van még mit tanulnotok!! A soha viszont nem látásra!!- vetettem még rájuk egy gyűlölködő pillantást, és sarkon fordulva elfutottam. Nem futottak utánam, de még hallottam a hangjukat, de nem érdekelt. Csak rohantam hazáig, majd amint odaértem bezárkóztam a lakásba, levetettem a ruháimat és a cipőmet, majd belebújtam az ágyba. Szemernyi kétségem sem volt, hogy nem tudok elaludni, mert felderengtek az elmúlt néhány nap eseményei. Az első találkozás Tommal… Az első csók… és a ma este!! Minden olyan távolinak tűnik, kivéve a ma estét. Még mindi nem tudom elhinni, hogy egy fogadás volt az egész… Végül még is csak álomba sírtam magam, és bíztam benne, hogy többet nem találkozom Tomékkal. Ami lehetetlen, hisz nem olyan nagy ez a falu, és még péntekig itt vannak, de reménykedni lehet…